Lényegesen kisebb növekedést produkált volna a magyar gazdaság az elmúlt években az uniós támogatások nélkül. A transzferek hiányában a nemzetgazdasági beruházások folyamatosan apadnának, illetve nagyobb mértékű lett volna a régió gyorsan fejlődő országaitól való leszakadásunk. Van még időnk javítani.
A magyar gazdaság európai konvergenciájának elmúlt két évtizede sommásan azzal jellemezhető, hogy az ország kezdeti lehetőségeihez és a mérvadó összehasonlítást jelentő visegrádi országokhoz képest egyaránt messze alulteljesített - állapítja meg Oblath Gábor. A közgazdász a Tárki Társadalmi Riport kiadványában minden korábbi kutatásnál alaposabban járja körül, hogy a magyar gazdaság a régiós társaihoz képest miként teljesített a rendszerváltás óta.
"Illúziókon alapul és illúziókat kelt az a közkeletű vélekedés, amely szerint nemzetközi összehasonlításban a hazai árak szintje sokkal magasabb, ellenben a bérszint jóval alacsonyabb annál, mint amit a gazdaság viszonylagos fejlettsége indokol. Az ilyen jelszavak azt a hamis, teljesíthetetlen ígéretet hordozzák, hogy Magyarország átlagos kereseti szintje reálgazdasági erőfeszítések nélkül is közeledhet az Európai Unió fejlett tagországainak kereseti szintjéhez." - írja Oblath Gábor közgazdász, az ÉS-ben. A közgazdász szerint a kérdéssel kampányoló pártokat egyszerre támadta meg egy ragályos kór: az árfelzárkózás és a bérlemaradás illúziója.
Magyarország európai összehasonlításban kiemelkedő exporttöbblete, s az ország ebből is következő jelentős nettó külföldi hitelnyújtása voltaképpen tükörképe a fizetési mérleg pénzügyi mérlegében regisztrált jókora hiánynak és a magánszektor, illetve az ország mérséklődő külső eladósodásának. E folyamatok hátterében a gazdaság lehangoló jövedelmi, fogyasztási és beruházási folyamatai állnak. Ezért indokolatlan egyfelől sikerként ünnepelni az exporttöbbletet, másfelől sajnálkozni a tőke kiáramlásán és az alacsony beruházási rátán. Beruházási fordulat nélkül sem az exportnövekedés fennmaradására, sem a gazdaság megélénkülésére nem lehet számítani, ám a beruházások remélhető emelkedése az import növekedésével jár, leapaszthatja az exporttöbbletet, ami viszont átmenetileg visszafogja a gazdasági növekedést.
Írásunk egy hamarosan megjelenő, részletes elemzés főbb megállapításait foglalja össze.
Nem látok Magyarországon növekedési fordulatot, a GDP reál értelemben a 2005-ös szinten stagnál - mondta előadásában Oblath Gábor, az MTA KRTK KTI tudományos főmunkatársa a privatbankar.hu mai konferenciáján.
A jelenlegi szabályozási környezetben reális esély van arra, hogy 15 év múlva a magyar államadósság a GDP 50 százaléka alá süllyedjen, amit a válságadók kivezetésének feltételeként határozott meg nemrég a miniszterelnök. A küszöbérték elérését ugyanis segíti a 2011-ben elfogadott és 2015-től hatályba lépő adósságszabály, amelyet figyelembe kell venni a hosszú távú adósságpályára vonatkozó számításoknál is.
Magyarország miniszterelnöke a közelmúltban két számszerű kijelentést tett, amelyek befolyásolhatják a gazdaság kilátásait. Az egyik úgy szólt, hogy az adószerkezet mindaddig nem változik, és fennmaradnak az úgynevezett válságadók, amíg a GDP-arányos államadóság nem süllyed 50% alá. Ennek lehetőségét mérlegeltem, illetve a téma kapcsán felmerülő fontosabb kérdéseket próbáltam megválaszolni írásom első részében, rámutatva, hogy az 50%-os küszöb fenntartása mellett a válságadók legkorábban 30 év múlva lesznek kivezetve. A kormányfő másik számszerű üzenete úgy hangzott, hogy Magyarország csak akkor vezeti be az eurót, ha az ország egy főre jutó GDP-je eléri az euróövezet átlagának 90%-át. Jelen írásban azzal foglalkozom, hogy hozzávetőlegesen mi lehet e kijelentésnek az időbeni vonzata. Illusztratív számításaim szerint a 90 százalékos feltételből az következik, hogy 30 évnél is sokkal több időt kell várni az euró magyarországi bevezetéséig de az sem magától értetődő, hogy fejlettségi szintünk valaha eléri az eurózóna 90%-át.
Magyarország miniszterelnöke a közelmúltban két számszerű kijelentést tett, amelyek befolyásolhatják a gazdaság kilátásait. Az egyik úgy szólt, hogy az adószerkezet mindaddig nem változik, és fennmaradnak az úgynevezett válságadók, amíg a GDP-arányos államadósság nem süllyed 50% alá. Hozzátette, hogy amennyiben az euróövezet kellően gyorsan növekszik, akkor ez akár 10 év múlva, vagy hamarább is bekövetkezhet. A másik számszerű üzenet úgy hangzott, hogy Magyarország csak akkor vezeti be az eurót, ha az ország egy főre jutó GDP-je eléri az euróövezet átlagának 90%-át. E kvantitatív kijelentéseket illetően többféle kérdés is felvethető, így például az, hogy van-e közgazdasági értelmük. Ezt azonban csak röviden érintem, inkább azzal a kevésbé magától értetődő kérdéssel foglalkozom, hogy hozzávetőlegesen mi lehet e kijelentéseknek az időbeni vonzata. Illusztratív számításaim szerint az 50, illetve 90 százalékos feltételből az következik, hogy a válságadók legkorábban 30 év múlva lesznek kivezetve, és ennél sokkal több időt kell várni az euró magyarországi bevezetéséig. Ezek a becslések azonban optimista feltevéseken alapulnak. Nem magától értetődő, hogy az adósságráta valaha 50% alá kerül, illetve fejlettségi szintünk egyszer eléri az eurózóna 90%-át. Megfontolást érdemel az is, hogy éppen a válságadók fenntartását és az 50%-os adósságráta elérését célzó egyidejű igyekezet gátolhatja meg a 90%-os relatív fejlettségi szinthez való közeledés lehetőségét. A két részes írás második fele itt olvasható.
Az eddig tudottak fényében nem iszlamista motívum állhat a háttérben.
A súlyos mértékű légszennyezettség kezeléséhez is nélkülözhetetlen az elektrifikáció.
Itt van, amit tudni lehet.
Folyamatosan frissülő hírfolyamunk.
Gyorgyevics Benedekkel, a Városliget Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk.
Miért csökken a közvetlen külföldi tőkebefektetések volumene?
Meddig nőhet még?
